Az ember valahogy talál módot arra, hogy túlélje élete legborzalmasabb élményeit. Valahogy eltelnek a napok, egyik a másik után, és összetörve, elkeseredetten, de csak megyünk tovább. Telnek a napok, és mi csak sodródunk velük, néha megdöbbenve, hogy még mindig élünk.
Lehet hogy kicsit meglepő, de vannak napok mikor én is így érzek.Nem tudom miért,  de csak úgy jön.Próbálok azért mindig boldog lenni vagy annak látszani ,de az nehéz és inkább menekülni akarok mindenki elől .Néha jó egy kicsit egyedül is lenni és csak gondolkodni a dolgokon.