Köszönöm nektek csajok!!!
A mai nap nem ment volna nélkületek...

"Minden reggel úgy kelek fel, hogy most a vége jön.
Épp cserélném a lelkem, mikor újra rám köszön.♥"

Csak mert annyira tetszett...

Az ember valahogy talál módot arra, hogy túlélje élete legborzalmasabb élményeit. Valahogy eltelnek a napok, egyik a másik után, és összetörve, elkeseredetten, de csak megyünk tovább. Telnek a napok, és mi csak sodródunk velük, néha megdöbbenve, hogy még mindig élünk.
Lehet hogy kicsit meglepő, de vannak napok mikor én is így érzek.Nem tudom miért,  de csak úgy jön.Próbálok azért mindig boldog lenni vagy annak látszani ,de az nehéz és inkább menekülni akarok mindenki elől .Néha jó egy kicsit egyedül is lenni és csak gondolkodni a dolgokon.

Na ennyi volt !!!!

Végre vége van ennek a hétnek is .Néha úgy érzem nincs menekvés és majába szippant ez az egész.Utálom a sulit, de ezt csak ilyenkor gondolom így. Ha a barátaim velem vannak hirtelen minden jobb lesz és velük sosem unatkozom.Köszönöm, hogy segítettetek ezen a héten is. :)

Köszönöm Szilvinek, aki rászoktatott a mangára.Am Nannika te rászoktattál a könyvtárra és Évim a Kárpátiára. Igaz ezek kis dolgoknak tűnnek, de nagyon köszönöm nektek. Nélkületek unalmasabb az élet,főleg ha a padtársam nincs suliba. :)

Isten hozott!!!!!!

Sok nyösztetés ellenére rászántam magam a blog írásra.Nem tudom milyen gyakran fogok  írni de majd igyekszem .